Ezredtörténet: A tűzkeresztség

Ezredtörténet: A tűzkeresztség

Hamarosan háborús helyzet alakult ki a német egység megteremtésének kérdésében a Habsburg-birodalom és Poroszország között. A tét a németországi vezető szerep biztosítása volt. A konfliktus háborús helyzetté érlelődött, kitört a porosz–osztrák háború. Mindkét állam mozgósított, és felvonult a határra. A főparancsnokság 1866. április 8-án kiadott parancsa értelmében hadilétszámra töltötték fel a 68. gyalogezredet is, beleértve a Szolnokon állomásozó IV. zászlóaljat és a tartalékkeret, beosztották a csapatvonat mozgásához szükséges szekerész katonákat. 1866. május 6-án az ezred feltöltése befejeződött, s a 30. vadászzászlóaljjal és a 67. sorgyalogezreddel József Károly főherceg dandárjába, illetve a IV. hadtestbe kapott beosztást. A menetparancs (május 19.) értelmében az ezredet két részre osztva vasúton Morvaországba szállították, és az olmützi erődben helyezték el.

A cs. kir. IV. hadtest az osztrák cs. kir. északi hadseregben (I., II., III., IV., VI., VIII., X. osztrák és a szász hadtest, valamint a 6. lovashadosztály) kapott beosztást lovag Benedek Lajos táborszernagy parancsnoksága alatt, a következő hadrend szerint:i

Hadtestparancsnok: gróf Festetits Tasziló vezérezredes

Vezérkari főnök: von Görz ezredes

Tüzérfőnök: Nulik ezredes

I. dandár, parancsnok: báró Brandenstein vezérőrnagy

27. tábori vadászzászlóalj

28., 29. gyalogezred

I/IV. tábori tüzérosztály

II. dandár, parancsnok: Poekh ezredes

8. tábori vadászzászlóalj

37., 51. gyalogezred

3/IV. tábori tüzérosztály

III. dandár, parancsnok: Fleischacker vezérőrnagy

13. tábori vadászzászlóalj

6., 61. gyalogezred

2/IV. tábori tüzérosztály

IV. dandár, parancsnok: József Károly főherceg vezérőrnagy

30. tábori vadászzászlóalj

67., 68. gyalogezred

4/IV. tábori tüzérosztály

A IV. hadtestbe tartozott még a 7. huszárezred négy osztálya, a 4. tüzérezred: nyolc tábori tüzér ütege, a 9/IV., a 10/IV., az 5/IV., a 7/IV., a 8/IV. fogatolt tüzérosztály, a 11/IV. rakétás tüzérosztály, az 5. utászezred egy százada, valamint az 1. hidászzászlóalj.

Az 1866. június 12-én kiadott parancs értelmében az ezred felvonult a porosz–osztrák határra, a IV. zászlóalj kivételével, amely az olmützi várőrséget képezte. Június 22-én az egész ezred a szabad ég alatt táborozott. Ez alkalommal József Károly főherceg neje, Klotild főhercegné 4000 szivart ajándékozott a legénységnek.

Június 25-én a katonák ezredparancsból értesültek a déli hadsereg olaszok felett aratott győzelméről. E napon az I. zászlóalj előőrsei közvetlen harcérintkezésbe kerültek az ellenséggel. A VIII. hadtest (parancsnok: Lipót főherceg) 28-án ütközött meg Skalicnál a porosz V. hadtesttel. Az ütközet a hősies ellenállás dacára vereséggel és visszavonulással végződött.

Június 29-én a 68. gyalogezred is átesett a tűzkeresztségen. Gróf Festetics altábornagy parancsa értelmében Schweinschadelben, valamint attól jobbra és balra foglalt el harcállást. A 67. gyalogezred az első, a 68. a második vonalban vette fel a küzdelmet. Az ezred 4. osztálya (7., 8. század) Zima Károly százados parancsnoksága alatt az Aupa folyó túlpartján, kikülönítve foglalt állást. 15 óra 30-kor az ellenség elővédje felderítette csapatainkat és két ágyúval lőni kezdték a falut, amelyet a 68-asok két százada, a 7. és a 8. védett.

A porosz támadás olyan méretűvé szélesedett, hogy az egész hadtestet kivonták Jaromér irányába. A visszavonulást biztosító e két század mint utolsó csapat hagyta el a falut, és végig harcolva, átgázolva a Josefstadt várát körülvevő mesterséges vízáradásokon, csak este érkezett be az ezredhez, ahol őket már elveszettnek hitték. A veszteség az első napon 1 halott és 8 sebesült volt, köztük egy alhadnagy, Alexander West. 29-én este a IV. hadtestet Jaromérba, a II.-at Kukusba, a VI.-at Leibthalba, a VIII.-at Kaschowba, a X.-et Sternbe, a III.-at és a 3. tartalék lovasosztályt Miletinbe, az I. hadtestet Sadowába, a szász hadtestet és lovasosztályokat Smidarba, a cs. kir. 1. lovas- és 2. könnyűlovasosztályt Ertina-Welchowba, a 2. tartalék lovasosztályt Dubenetzbe vonták vissza.

Június 30-án a József Károly főherceg parancsnoksága alatt álló dandár harcrendje a következő volt: a 30. tábori vadászzászlóalj Kaschow városától délre, a II/67. zászlóalj keletre, a II/68. zászlóalj a városba vezető úton foglalt állást, az I. és III/67., az I. és III/68. zászlóalj tartalékba került, a tüzérosztályok Dolan község körzetébe települtek. Július 1-én a IV. hadtest átvonult Jaromér körzetéből Roznow térségébe, s Horenowesen keresztül, a Maslowed és Nedelist közötti út mellett foglalt állást. A katonák közel 24 órát gyalogoltak. 2-án a hadtest elfoglalta védőkörletét. Brandenstein vezérőrnagy dandára Horenowestől délre, a 68. gyalogezredből kikülönített három félszázadnyi erő Maslowedtől északnyugatra a Swiep erdő szélén a benáteki utat zárta. A dandár tüzérsége ezzel az erdővel szemben foglalt állást. A dandártartalék (30. vadászzászlóalj, 68. gyalogezred főerői, 67. gyalogezred) a Chlum–Nedelist út menti magaslaton helyezkedett el, megerősítve a 4/IV-es tüzérekkel. A Maloswedtől délre eső területet Poeckh ezredes, a Swiep-erdőtől délre Cistowes helységet báró Fleishhacker vezérőrnagy biztosította. A csapatvonatot még június 1-én Szerenitzbe vonták vissza a IV. hadtest által épített két hadihídon Plackánál az Elbán.

Július 3-án reggel 7-kor erős ágyúzás kezdődött. A hadtestparancsnok előrement szemrevételezni. A porosz VII. hadtest (parancsnok: von Fransecky vezérőrnagy) ezzel egy időben támadást indított Cerekwitz, Benátek irányából. A szakadó esőben és a sárban heves csatározás alakult ki, ami áttekinthetetlenné tette a csapatok helyzetét. Az erdőben jól érvényesült a porosz fegyverek tűzgyorsasága, csapataink súlyos veszteségeket szenvedtek. 915 körül Festetics gróf hadosztályparancsnok egy gránáttól megsebesült, így von Mollynáry altábornagy vette át a parancsnokságot. Rövid időre sikerült megszállni az erdőt, de 13 óra körül a beérkezett porosz tartalék eldöntötte a küzdelmet. A hadtestparancsnok elrendelte a visszavonulást Clum és Nedelist irányába, amit a IV. dandár fedezett. Baumgarten őrnagy saját felelősségére zászlóaljával megszállta Maloswedet és a már három oldalról támadó poroszok túlereje ellenére addig tartotta magát, amíg a szétszórt ezredek gyülekezését és visszavonulását biztosítani lehetett. Az ezredparancsnok, Bissingen ezredes térdét egy lövedék átfúrta, a parancsnokságot báró Pillersdorf alezredes vette át. A Chlum és Nedelist közötti magaslaton álló 68. gyalogezred gyenge tüzérségével (4/IV. osztály) nem tudott támogatást adni a visszavonulás fedezésére, mert a visszaözönlő csapatok ebben megakadályozták.

A poroszok mintegy hadosztálynyi erővel három irányból támadták az ezredet, ám az kitartott a tüzérség kivonásáig, s csak ekkor kezdhette meg visszavonulását Königgrätz irányába – már futva –, de a korabeli leírás szerint rendezetten.ii A hősies helytállásra számtalan példa akadt. A tüzérség is sok embert és lovat veszített, a gazdátlanul száguldozó lovakat Lamos főhadnagy és Stampach hadnagy emberei fogdosták össze, s így sikerült az ágyúkat hátravonni. Eközben Lunder kapitány ellenséges golyótól találva az ágyúk között elesett, Szúnyog Miklós őrmester a segítségére sietett, de a kapitány addigra meghalt. Ekkor ő a kapitány zsebéből kivette a mintegy 600 forintnyi századellátmányt és megpróbált kitörni az ellenséges gyűrűből. 36 órás szakadatlan menettel érte el alakulatát, ahol a pénzt hiánytalanul átadta. Ugyanekkor az I. zászlóalj zászlótartója kézitusában megsebesült, és félő volt, hogy az ezredzászló az ellenség kezére jut. Nagy János tizedes a 4. század másik három katonájával odarohant és a zászlót a zászlótartóval együtt kimentette az ellenség gyűrűjéből.

A königgrätzi csatában a 68. gyalogezred veszteségei igen nagyok voltak: meghalt 7 tiszt és 37 fő legénység, eltűnt 74 katona, megsebesült 9 tiszt és 203 katona (könnyebben 5 tiszt és 132 katona), hadifogságba esett 1 tiszt és 56 katona, ez összesen 22 tisztet és 503 fő legénységet, illetve 27% tiszti és 16% legénységi fogyatékot jelentett. Elesett Alster József és Kratzer József százados, Stiepanek József, Fürtner Róbert, Petényi Sándor, Holzer Albert, báró Sedottendorf Zsigmond főhadnagy, Steinsdorfer Vilmos és West Sándor alhadnagy. Július 23-án érkezett a hír gróf Bissingen ezredes sebesülése nyomán bekövetkezett haláláról.

Az ezred a csata után gyorsmenetben Olmützön, a Vág völgyén és Pozsonyon keresztül Bécsbe vonult, ahová július 28-án érkezett meg, s Hainburgban szállásolt be. József Károly főherceget altábornaggyá léptették elő.

i Ezredtörténet 30. old.

ii Ezredtörténet 13. old.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük