4. tétel: Erdély és Moldva
1917. június 3-án az ezred bevagonírozott Divacsányban, és elindult az erdélyi hadszíntérre. Öt nap múlva érkezett Désre, ahol folytatódott feltöltése és összekovácsolása. A besorolás szerint a 7. hadosztály ekkor az osztrák–magyar 7. hadsereg alárendeltségébe került. Június 23-24-én Kövess Hermann vezérezredes, a 7. hadsereg parancsnoka szemlélte meg a jászkun harcosokat. Július 3-án riadóztatták a hadosztályt, majd vasúton elindították Marosvásárhelyre. Másnap, Krause Lajos alezredes ezredparancsnok jelentése után, József Ágost főherceg, hadseregcsoport-parancsnok szemlélte meg a 68-as bakákat. Az ezred 5-én gyalogmenetben Gyimesbökönyre, majd onnan tovább Kóstelekre érkezett.
Július 7-én az ezred a frontvonalba került. Ekkor már javában zajlott a Kerenszkij-offenzíva, amely az orosz haderő utolsó támadó hadművelete volt. A támadás az osztrák–magyar 11. és a 7. hadsereg sávjában indult meg, 35 km széles arcvonalon, a Zborow–Brzezany terepszakaszról Lemberg irányába.i Az egy évvel korábbi Bruszilov-offenzíva során megismert „gőzhenger-taktikát” alkalmazó támadás iszonyatos veszteségek árán csak helyi sikereket ért el és 18-ára összeomlott. 19-én Falkhausen tábornok, a 14. dandár parancsnoka felhívást intézett a 68. és a 38. ezred állományához, amelyben a tisztikar és a legénység emlékezetébe idézte az elmúlt év július 16-án Nowy Toknál történt eseményeket, amikor is a dandár a nagy túlerővel végrehajtott orosz támadásnak sikeresen ellenállt. 19-én megindult a Központi Hatalmak ellentámadása. 24-én a 7. hadsereg, a 7. hadosztállyal és a 68-asokkal, elérte a Tatár-hágót, valamint a Pruth folyót. Másnap birtokba vették a Ludowa magaslatot is, ahol állásban maradtak augusztus 3-ig.
A 7. hadsereg déli szárnya augusztus 5-én a Negrissora–Gurahoumora vonalig jutott, a közép Radautzot foglalta el, a balszárny pedig Sereth város előtt ált.ii 6-án a hadosztály tüzérségének a 39. honvéd gyaloghadosztály rohamjárőr-vállalkozását kellett segítenie. A 7. hadosztálynak fel kellett készülnie arra az esetre, ha a 39-esek vállalkozása sikerül. Ebben az esetben a 14. dandárnak a Pricske magaslatot kellett elfoglalnia. A 7-e helyett 8-án végrehajtott vállalkozás azonban nem járt eredménnyel. 10-én a 68/III. zászlóalj felváltotta a 38/I. zászlóaljat faltueaui védőkörletében. 20-áig harctevékenység szinte nem zajlott. 22-én az oroszok heves akna- és tüzérségi tüzet zúdítottak az állásokra, majd eredménytelen gyalogsági rohamot intéztek a védelem ellen.
Szeptember elejétől az orosz arcvonalon a háború úgyszólván véget ért. November 7-én a szovjetek puccsal megbuktatták a Kerenszkij-kormányt, és szinte azonnal fegyverszüneti ajánlatot tettek. December 8-án a Monarchia fegyverszünetet kötött az oroszokkal, de hadereje az egész fronton állásban maradt. Románia 9-én szintén fegyverszünetet kért, így a fegyveres érintkezés gyakorlatilag megszűnt az ellenséggel.
Erre az időpontra esett az osztrák–magyar gyalogezredek átszervezése, illetve az új gyalogezredek felállítása. A háborús tapasztalatok alapján a 3 zászlóaljas ezredeket találták megfelelőnek a harctéren, ezért minden ezredből kiszakítottak 1-2 zászlóaljat, az így kapott zászlóaljakból pedig új ezredeket alkottak (1860-ban így alakult meg a 68-as gyalogezred is). A 38-asok III. zászlóalját a 68. ezredhez csatolták, abból lett a 68/III. zászlóalj. A 68/III. és 68/IV. zászlóaljat elvették, és a hozzáadott 32/I. zászlóaljjal létrejött egy új ezred, amely a 132. gyalogezred hadrendi számot kapta. Az átszervezést a legfelsőbb parancs értelmében december 29-ével kellett végrehajtani.iii A 7. hadosztály hadrendje ezek után a következőképp módosult: 14. gyalogdandár (parancsnok: Falkhausen tábornok) a 68. és a 132. gyalogezreddel, 71. gyalogdandár (parancsnok: Schmidt tábornok) a 38. és a 37. gyalogezreddel.
December 23-án megérkezett az újabb, ismét Olaszországba rendelő parancs. A 68. ezred gyalogmenetben Kóstelekre, majd tovább Palánkára vonult. 25-én bevagonírozták és Gyimesbökönyre szállították, ahol kirakodott, majd gyalogmenetben ért Mádéfalvára. 1918. február 10-én Károly király ismét megszemlélte az ezredet, s ezúttal is elismeréssel nyilatkozott a jászkun csapattest katonáiról. Az ezred február 13-án menetet hajtott végre Csíkszépvízre, majd 20-án vissza Kóstelekre. Március 10-én visszatért Palánkára, felkészülni az olasz fontra. 29-én Gyimesbökönyben bevagonírozott, s április 3-án megérkezett Völerdorfba.
